Névadónkról
Molnár Mátyás 1923-ban született a Heves megyei Karácsond községben, majd három év múlva Tiszakóródra, aztán négy évvel az elemi iskola elvégzése után Túristvándiba költöztek. 17 éves korában magántanulóként beiratkozott a polgári iskolába. Tanulása a katonai szolgálat miatt félbemaradt. 1946-ban tért haza a hadifogságból, és még ez év őszén megnősült.
1947-ben beiratkozik a dolgozók tanítóképzőjébe, amely akkor nyílt meg. Tanítói pályáját Szatmárcsekén kezdte, de néhány hónap múlva Túristvándiba került, ahol a felesége is tanítóként dolgozott. 1952-ben beiratkozott az egri Pedagógia Főiskolára, orosz szakra.
1957-ben helyezték Vajára, itt újból beiratkozott a főiskolára és második szakon (magyar) is megszerezte az általános iskolai tanári oklevelet. 1960-66 között igazgatóhelyettesként dolgozott a vajai általános iskolánál.
1963-tól mellékfoglalkozásként ellátta a múzeum vezetését, amelyet több éves munkával szervezett meg.
1968-tól megvált az iskolától és a közösségi Művelődési Ház igazgatójaként dolgozott. 1977-től a Vay Ádám Múzeum igazgatói teendőivel bízták meg. 1982-ben halt meg. Legteljesebb jellemzést talán úgy adhatunk róla, ha kölcsönvesszük a nagy mesemondó, Benedek Elek szavait, aki teljes embernek, értékes embernek azt tartotta, akinek "könnyű a toll és nem nehéz a kasza." Ilyen ember volt Molnár Mátyás is, akire nagyon ráillenek Benedek Elek szavai. Szorgalma, kitartása, megszállottsága példaértékű lehet a ma tanulóifjúsága, fiatal értelmisége előtt. Szorgalommal, kitartással érte el, hogy a dohánytermelést folytató család hagyományát megszakítva szakmát tanuljon, majd szorgalmas tanulással mások tanítója legyen.
Elindult a nagy ősök nyomában, gyűjtött a megyében található Tompa emlékekből, felkereste a Tiszacsécsén, Túristvándiban élő, Móriczra még jól emlékező idős embereket, és lejegyezte a tőle hallottakat, megjelentette a birtokában lévő Móricztól származó leveleket. Igen értékes munka ez, hiszen ezek az idős emberek,- az író kortársai,- ma már nem élnek. Emlékeiket azonban a feledéstől megmentette Molnár Mátyás.
Névadónk nem volt irodalomtörténész, de az irodalmi hagyományok felkutatása állandó szenvedélye volt. Vaján is folytatta a korábban megkezdett Móricz-emlékek gyűjtését, de továbblépett, megszervezte a kuruc hagyományok országos gyűjtését is. Ha kézbe vesszük munkája alapján készült könyvét, a "Rákóczi-hagyományok nyomában", és a végére lapozunk, láthatjuk, hogy a gyűjtésbe bevonta a 7. -8. Osztályos tanítványait is, akik ma már nagymama- nagypapa korú felnőttek. Molnár Mátyás érdeme hogy felismerte, a félig-meddig romos Vay - kastély nem arra való, hogy óvoda, napközi, orvosi rendelő és borbély műhely működjön benne. Megálmodta és kiküzdötte, hogy 1964-ben megnyíljon a restaurált várkastélyban a vajai Vay Ádám Múzeum.
A tanításon kívül annyi mindenhez értett: a néprajzhoz, a népműveléshez, a népköltészethez és a történelemhez, de a múzeológia és a képzőművészet területén is egyformán otthonosan mozgott. Minden tanévben emléke előtt tisztelgünk a Molnár Mátyás Napok programsorozatával.
